Prológus

18 év után meguntam ezt az országot. Változtatni akartam. Évekkel ezelőtt elterveztem, én már pedig kijutok Dél-Koreába. 6 éve gyűjtöttem a repülőjegyre, és úgy mindenre. Az interneten megismerkedtem egy koreai fiúval, Lee Chan Hee-vel, de csak ChunJi-nak szólítja mindenki. Most 20 éves. Van állása, és saját lakása. Körülbelül 4 éve ismerem, és megengedte, hogy egy ideig meghúzzam magam nála, bár nem olyan nagy a lakása. Hónapokig kérleltem anyát, hogy engedjen el. Végül bevallotta, hogy ha a szavazáshoz elég érett vagyok, egyedül is tudok élni. Bár annak annyira nem örült, hogy Szöulban szeretnék egyedül élni... Minden miatt aggódni kezdett. A kommunikáció gondot okozhat, nem is ismerem azt a ChunJi gyereket, mégis csak egy másik kontinens... Anyanyelvi szinten beszélem az angolt, ráadásul koreaiul is tudok. Nagyon jól ismerem ChunJi-t. Ő majd segít eligazodni a városban, meg amúgy is. Már épp kezdtem feladni, amikor beleegyezett. És most, itt állok a szöuli reptéren, és ChunJi-t keresem.