Óvatosan a fal felé fordulok, a mellettem fekvő fiú pedig átkarolja a derekamat.
- Mit csinálsz?! – sziszegem.
- Baj? – bár nem látom, érzem, hogy mosolyog. Nem válaszolok, csak jobban betakarózom. – Eh. Képes lennél így elaludni? – húzza az agyam, mire megfordulok, és szembetalálom magam ChunJi-val. Aki tényleg mosolyog. Hogy tudtam! Beszédre nyitom számat, de a lélegzetem is eláll, miután a szőke fiú óvatosan puszit lehel arcomra.
- Idióta! Ne csinálj ilyen zavarbaejtő dolgokat! – ordítom torkom szakadtából. ChunJi közelebbhúz magához. Nem ellenkezem. Ez az egész... valahogy mégis tetszik. Végignézek az arcán. Olyan nyugodtnak tűnik. Apró mosoly kúszik arcomra, majd behunyom szemeimet. Fejem akaratlanul is a vállára csúszik.
Miért nem húztuk le tegnap a redőnyt? Hülye Nap... miért kel ilyen korán? Fejem alól kirántom a kispárnát, majd erősen a fejemre nyomom. Egy ideig így maradok, de félek, megfulladok. Ennek a párnának olyan az illata... mint ChunJi-nak! Szemeim gyorsan kipattannak, de hiába. A fiút, akit kerestem, nem találom. Igaz is. Azt mondta, ma dolgozik. Vajon milyen lehet az egyenruhájában? Magyarázott még valami ChangJo-ról is, azt hiszem. Vajon itt van már? Lerúgom magamról a takarót, és nehezen, de kikászálódok az ágyból, majd az irányt a nappali felé veszem. Ahogy egyre közelebb érek a célomhoz, úgy egyre hangosodik a szobából kiszűrűdő zaj. Végül benyitok. A kanapén egy fekete hajú fiú ül.
- Jó reggelt! Na, csak felébredtél – kuncog aprót. – Az ChunJi párnája? – vonja fel szemöldökét, miközben kezeimet bámulja, amiket mellkasom előtt összefontam. Először rosszra gondolok, ezért el is vörösödök, de végül leesik, hogy nem raktam le a párnát. Az arcom még vörösebb lesz. – Miért van nálad? – kérdezősködik tovább.
- Őőő... alvajáró vagyok! – ez az első, ami eszembe jut. Kezeimet előre nyújtom, szemeimet becsukom, a párna kiesik szorításomból, én pedig visszaindulok a szobába. A csukott szemmel járkálás sosem volt az erősségem, most sem sikerült. Hangos koppanás jelzi, nekimentem a falnak, amiről vissza is pattanok. Elvesztem az egyensúlyomat, így a földre zuhanok. A fiú most már nem halkan kuncog, hanem a földön fetreng a röhögéstől. Sértődött pillantást vetek rá, majd megpróbálok felállni, kevés sikerrel.
- Te tényleg béna vagy – röhög még mindig. Most már kíváncsian fürkészem.
- Tényleg béna vagyok? – ismételem.
- ChunJi sokat mesélt rólad. Azt is mondta, milyen béna vagy. Eddig is tudtam, de hogy ennyire... – fogja hasát. Felkapom a párnát, majd teljes erőből nekivágom. De mintha észre se vette volna, tovább nevet. Mégegyszer megpróbálkozom a talpra állással. – Segítek – lép közelebb ChangJo, miközben a kezemért nyúl. Nem fogadom el a segítségét, egyedül is sikerül.
- Szóval te vagy ChangJo – porolom le magam. Az említett személy bólint. – És... miért is vagy itt? – ráncolom homlokom.
- ChunJi megkért, hogy amíg ő dolgozik, segítsek neked.
- Miben? – faggatom tovább.
- Mutassam meg a várost, mondjam meg hol van a kaja, meg ilyenek – von vállat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése